Jason van kutyád?

Az órák többi része nagyon unalmas volt. Valahogy nem kötött le, hogy hol helyezkedik el Magyarország, vagy pedig ismétlés a II. világháborúról...én csak egy valamin gondolkoztam. Vagyis valakin. Bálinton. Miért csinálja ezt? Miért ő van megsértődve? És miért nem kapott el? Még mindig fáj a fenekem...:(
 Tanítás után hazaindultam. Otthon gyorsan megírtam a leckém, és felnéztem a netre. Szerencsémre fent volt Cinti:
Vani: sziaa..:/
Cinti: szia, mi a baj? :O
Vani: Bálint...miért ő van felháborodva???:o
Cinti: jaj hagyd már! kit érdekel? :)
Vani: engem bakker mert....egyszerűen nem tudom, miért !!!!!!
Cinti: nyugi, Ness. semmi para szerintem ! ne foglalkozz vele!
Vani: hát jó. de most sztem lépek, fel akarom hívni még Jason-t is.
Cinti: okés, menj! puszi szia :*
Vani: szia :(
Kiléptem FB-ról, és tárcsáztam Jason számát.
-Szia, Nessa!-köszönt bele lelkesen a telefonba Jason.
-Szia Jason.-köszöntem én is lehangoltan.
-Mi a baj?-kérdezte, és hallottam a hangján, hogy aggódott értem. Tényleg.
-Semmi, csak Bálint...-kezdtem magyarázni, de félbehagytam, mert nem akartam untatni.-Mindegy, nem is ezért hívtalak. Hanem azért, hogy nem jöttök-e ki a térre a haverjaiddal majd hétvégén? Én is kihívok pár embert, mehetnénk kosarazni, vagy valami...
-De, persze! Hívok valakit, aztán majd megbeszéljük a részleteket okés?
-Oké, köszi.-mondtam, és kicsit jobb lett a hangulatom.
-De most muszáj leraknom, mert ki kell vinnem sétálni Tapit.-mondta sietősen.
-Hogy kit?-kérdeztem nevetve.
-Ja, kaptam most egy kutyust.-mesélte.
-Értem.-mondtam, és támadt egy jó ötletem.-Én nem mehetek veletek?
-De,persze. Gyere! Megyünk érted Tapival.-mondta röhögve, mire én is elmosolyodtam.
-Oké, várlak téged.Vagyis titeket.-esett le, hogy ketten vannak a kutyával.
-Na jó szia!-nyomott ki röhögve. Gyorsan ledobtam az ágyamra a telefonom, és leszaladtam anyuhoz.
-Mi az kincsem?-kérdezte miközben éppen valamit kotyfasztott a konyhában. Vagyis főzött.
-Megyek Jason-nel kutyát sétáltatni, oké?-kérdeztem, és felvettem a cipőm.
-Oké. De siessetek haza!-mondta anya,én meg bólintva felvettem a kabátom.

1. díjam *.*

Köszönöm ! :)

Szabályok:

1.Írj magadról 11 dolgot.

2.Válaszolj 11 kérdésre.

3. Tegyél fel 11 kérdést.

4. Küld tovább 11 embernek.

11 dolog rólam:

1. 6.-os vagyok.

2. kedvenc könyvem: SZJG FOREVER <3

3. táncolok hobbi szinten :)

4. nyarat jobban szeretem mint a telet.!

5. Budapesten lakom.

6. nem rég kezdtem blogolni.

7. szeretek suliba járni, de nem a tanulás miatt, hanem a barátok miatt..*-* BEST CLASS :*

8. a sulink előtt van egy park, és oda szoktunk kiülni a haverokkal, legtöbbet nyáron.

9. kedvenc tantárgyam: infó, tesi *.*

10. imádom lakkozni a körmöm *-*

11. imádom a csokit :))

11 kérdésre válasz:

1.Mi lesz a következő blogod címe? 

- nem tudom, egyenlőre nem akarok új blogot. :)

2.Mi az a oldal amit naponta meglátogatsz?

- H A P P Y, a facebookon, mert admin vagyok.! :)

3.Milyen gyakran változtatod a számítógépeden a hátteret?

-már egy ideje nem váltottam át, most Simses.

4.Melyik hírességgel töltenél el együtt egy napot?

-Benjamin Lasnier. <3 :)

5.Hogyan szeretnéd megünnepelni a következő szülinapodat?

-Elmennénk a barátaimmal Los Angeles-be . :DD :)

6.Melyik a kedvenc városod?

-Ahol nem voltam: Los Angeles. Ahol voltam: Budapest, Balaton. <3

7.Általában hogyan jön az ihlet?

-kiülök a kertbe, és gondolkozom.

8.Mi a kedvenc blogod?

-nincs kifejezetten kedvencem, Nessa blogját/blogjait szeretem.

9.Hány blogra vagy feliratkozva?

-max. 2 :DDDD

10.Mikor döntöttél úgy hogy blogozni kezdesz?

- 2 hónapja kb.

11.Minek tanulsz tovább?

-Nem tudom még, de már gondolkoztam rajta. Fotós szeretnék lenni, mert az megy.! :)

 

11 kérdés:

1. Mióta blogolsz?

2. Hol laksz?

3. Van kedvenc blogolód? Ha igen, ki az?

4. Melyik blogodat szereted a legjobban?

5. Hova szeretnél legjobban eljutni az egész világon?

6. Melyiket szereted jobban? Tél vs Nyár

7. Hány blogod van?

8. Kedvenc könyved mi?

9. Melyiket szereted jobban? Facebook vs Twitter?

10. Ki a példa képed?

11. Kedvenc számod mi?

11 ember akinek küldöm:
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
11.

 

Bizalom gyakorlat..

-Rendben. El kell kapnod.-adta az utasítást a phsziológus. Mindenki elcsodálkozott, mondjuk, én számítottam rá, hogy valami ilyesmi lesz. 
-Oké.-mondta körberöhögve Bálint. Zsuzsa néni Bálint mögé állt,és hátradőlt. Bálintnak sikerült el kapnia, de látszott rajta, hogy kicsit mást is akart...XDDD
-Rendben, ez jó volt.-tapsikolt a nő.
-Köszke, tudom.-mondta röhögve Bálint. Zsuzsa néni amúgy egyáltalán nem volt zavarban, ellentétben az osztályfőnökünkkel, akin látszott, hogy miattunk eléggé zavarban van, amiért ilyeneket csinálunk..
-Rendben. Mindenki válasszon egy párt. Fiú-lány párok legyenek.-tapsolt még egyet a nő.-Ha ez megvolt, csináljátok ugyanezt meg.-utasította. Bálint egyből Erikát választotta, és Bálint Erika karjaiba esett, és sajna összeestek.-Úgy értettem, a fiú kapja el a lányt.-kuncogott a pszhiológus, és az ofőnk mellé sétált. Nevetve váltottak pár szót, és a tekintetük ránk szegeződött.
Riadtan tekintettem körbe, hogy ki legyen a párom. Persze, Dani párja Dóri volt, őt ki is lőhettem. Mondjuk, eléggé megbántott de mellette éreztem volna jól magam. Aztán Janira pillantottam, aki óvatos mosolyra húzva a száját, odajött hozzám.
-Eshetek a karjaidba?-kérdeztem, és egy másodperc múlva egyszerre nevettünk fel.

-Persze, gyere.-intett, és megcsináltuk a feladatot.
-Oké, ez megvolt. Most cseréljetek párokat. A lányokat adjátok eggyel jobbra.-mondta Zsuzsa néni. Közömbösen néztem a jobb oldalamon álló fiúra aki...Dani volt. Szuper! :P
Lassan sétálva Dani elé léptem és szikrázó tekintettel néztem rá.
-Elkapsz?-kérdeztem, mire kínosan felnevetett.
-Aha.-válaszolta.
Hát, gondoltam, hogy elkap. Gondoltam, hogy megbízhatok benne ezek után. Gondoltam, újra lehetnénk együtt. De ő még arra sem képes, hogy elkapjon! 
Ugyanis, amikor dőltem hátra direkt félreállt én meg fenékre estem.
-Jaj, bocsi, már dőltél?-kérdezte gúnyosan. Lassan felálltam, és fájlaltam a fenekem.-Bocs.
-Semmi gond.-mondtam cinikusan.
-Dániel, ez meg mi volt?-kérdezte az osztályfőnök.
-Bocsánat, nem tudtam, hogy jön.-füllentette. Na persze. Kösz, Dani. Kedves vagy..:(

Következő nap reggel felkeltem. Nagyon álmos voltam, mert Dinával sokáig beszélgettünk még Facebookon is.
***
Amikor beértem a suliba, odajöttek hozzám a fiúk.
-Mi volt a bajod?-kérdezték.
-Semmi, nem tudom.-füllentettem, és arrébb mentem.
Ofő órával kezdtünk. Bejött az osztályfőnökünk, Beatrix néni, és egy másik nő is vele tartott. Fucsálva néztük, de ő csak mosolyogva nézett ránk.
-Jó reggelt gyerekek! Ő itt Zsuzsa néni, az iskola pszhiológus.-mutatta be az ofő a nőt.
-Sziasztok! Bejöttem hozzátok, mert gondoltam, csinálhatnánk bizalom gyakorlatokat, meg stb.-mondta Zsuzsa néni, aki eléggé fiatalka volt, így a fiúk elkezdtek röhögve egymásra nézni.
-Rendben.-mondtuk bólogatva.
-Oké, akkor kezdjük. Mindannyian üljünk egy körbe! Húzzátok ide a székeiteket!-utasította a nő. Elkezdtünk rendezgetni, és sikerült hosszas huza-vona után beülni egy körbe.-Jó, ha ezzel megvagyunk, kérek egy önként jelentkezőt.
Dani egyből jelentkezett.
-Majd én!-mondta, de Dóri egyszer csak lecsapta a kezét.
-Megőrültél?-kérdezte idegesen.-Te biztosan nem!
Dani duzzogva letett a kezét, és helyette Bálint jelentkezett.
-Jó, gyere!-hívta magához a nő..hogy ebből mi lesz......

Dina! :)

Másnap apuék felkeltettek, hogy indulnunk kell.
-Jaj, de anya!-sopánkodtam.-Nincs kedvem hazamenni. Még egy kicsit hagy maradjak! Álmos vagyok! Aludni akarok!
-Nem maradhatunk! A kórház már beosztott ebbe a szobába egy másik beteget mára, szóval, most azonnal indulnunk kell.
-Na jó.-keltem ki az ágyamból, és átöltöztem hétköznapi ruhába.
***
Otthon már a házimat írtam, amikor csöngettek.
-Drágám! Kinyitnád? Éppen főzök!-kiabált fel az emeletre anya, és becsuktam a könyvem, és leszaladtam a lépcsőn. Kinyitottam az ajtót, és Dina állt az ajtó előtt.
-Szia, Dina! Hát te?-kérdeztem meglepetten, mert még csak most ért nekik véget a suli.
-Szia. Bejöhetek?-kérdezte, és betessékeltem. Levette a kabáját meg a cipőjét, és felmentünk a szobámba. Leültünk a foteleimre, és kérdőn pillantottam Dina felé.-Szóval, azért jöttem, mert...-folytatta.-Elhoztam a házit.-nyögte ki, de látta rajtam, hogy ez még nekem is bűzlik, mire röhögve megrázta a fejét. Hogy miért? Mert Dina (mint tudjuk) nem egy okos lány, szóval a házit nem hiszem, hogy elhozná nekem. Valami másért jött.
-Akkor miért jöttél?
-Mert...összejöttem Janival..-bökte ki, és röhögve tapsolni kezdtem.
-Na! Komolyan?Gratu, Dina!-kacsintottam rá.-És ehhez nekem mi közöm?
-Hát, gondoltam tudnod kéne róla, ha már ott ketten fent voltatok...-utalt a bulira, ahol egy kicsit összemelegedtünk Janival, de nekem nem jelentett semmit.
-Jaj, az semmit nem jelentett!-legyintettem.-Nyugi, nem kell velem közlened, hogy összejöttetek! Azt csináltok amit akartok!-mondtam mosolyogva, és látszott, hogy ez a mondatom kicsit megnyugtatta Dinát.
-Jaj, de jó! Már féltem, hogy mit mondasz!-mondta, és fújt egyet.
-Nyugi, semmi gáz. Amúgy nem hoztad el akkor a házit?-kérdeztem, mire elnevettük magunkat.
-De, amúgy azt is hoztam.-mondta és elővette a tancuccait, és lediktálta, hogy mit kell majd megcsinálnom és tanulnom.
A délután tök jól telt, Dinával tök jól elvoltunk, skypeoltunk a csajokkal, tévéztünk, kicsit tanultunk (na jó, csak tanultam), meg stb. Jól éreztem magam! :) De holnap már suli...:(

Kórház..de miért?!

Amikor kinyitottam a szemem, már egy idegen és szokatlan ágyat láttam a testem alatt. Mellettem a széken apu aludt.
-Hol vagyok?-kérdeztem halkan. Kicsit felültem, de nem bírtam nagyon, mert nagyon fáradt voltam. De mi történt? Miért vagyok itt?
Egyszer csak kinyílt az ajtó, és anyu belépett. Arcán ijedtség látszott, furcsa volt.
-Drágám! Felébredtél?-kérdezte és hozzám sietett.
-Igen, anyu. Mit keresek én itt?-kérdeztem körbenézve, mert láthatóan ez egy kórterem volt.-És mi történt?
-Semmi, édesem, csak az iskolában elájultál.-magyarázta.-A kis barátaid hívták a mentőket, meg minket, és végül ide elszállítottak. Egyébként, van egy vendéged.-mondta, és kiment a kórteremből. Aput felébresztette, aki horkantott egyet, majd felébredt. Váltottunk egy pár szót, majd ő is kiment, és belépett Jason...
-Szia..mit keresel itt?-kérdeztem meglepetten, mert szerintem neki órája lenne!
-Szia. Halottam, hogy mi történt, és azonnal rohantam ide hozzád.-mondta, és leült arra székre ahol apu ült.
-És a sulid?
-Nem érdekel.
-De érdekeljen! Menj vissza! Miattam nem kell itt maradnod..-mentegetőztem, mert kicsit lelkiismeretfurdalásom lett, hogy talán Jason miattam kap igazolatlant...
-Nem megyek. Te fontosabb vagy nekem, mint az iskola.-mondta.
-Komolyan?-kérdeztem vissza, mert hát...ezt jó volt hallani! :)
-Igen.-bólintott.-De, mesélj. Mit mondtak az orvosok? Mikor engednek ki?
-Nem tudom, én csak aludtam, anyuék beszéltek az orvossal, gondolom.-vontam meg vállam.
-Értem.-ekkor megszólalt a telefonja.-Bocs, ezt fel kell, hogy vegyem!-mondta, és fürgén kiment a szobából. Na, kösz. Itt hagyott egyedül..:(
3 perc múlva már vissza is tért.
-Ne haragudj, de lépnem kell. Majd még beszélünk, jobbulást!-köszönt el, és adott egy puszit. Ezt most mire véljem?
-Szia.-köszöntem el csalódottan, de szerintem ezt már nem hallotta. Hova sietett ennyire? :O
Jason-t felváltotta anyu, és apu.
-Na, végre valaki.-mondtam.-Mit mondtak amúgy az orvosok? Mikor mehetek ki?
-Már holnap reggel indulhatunk. Semmi komoly bajod nincs, csak keveset ihattál.-mondta, és rámutatott arra a gépre amiből víz folyt a szervezetembe.
-Ja, hogy ez itt van.-néztem a gépre. Kicsit megijedtem, mert tűvel volt a bőrömbe szúrva, én meg őszintén szólva rettegek a tűtől...:S
-Igen. De most pihenj nem akarom, hogy rosszul legyél!-mondta anyu, és integetve kiment. Apu még bent maradt, és közelebb jött hozzám.
-Vani, szerintem megérdemled.-nyújtott át, egy új érintő képernyős telefont.
-Mi?? De miért?-kérdeztem örvendezve, mert még sosem volt ilyen szuper telóm!
-A jó jegyeid miatt, meg stb...úgy érzem most van itt az ideje, hogy kapj egy okos telefont, és íme itt

van.-mondta mosolyogva, majd megpuszilt.
-Köszönöm!
-Nincs mit. Majd még beszélünk. Este még benézünk hozzád. Szia!-mondta, és kiment. Egyedül maradtam...:(

Dóri

Megfogtam ezt a "málnamaszkot" és kisétáltam a mosdóból. A folyosón Dóri sietett felém, és gúnyosan végig nézett rajtam.
-Na finom volt a lekvár?-kérdezte, és én úgyéreztem, hogy szégyenemben elsüllyedek.
-Te voltál?-kérdeztem meglepődve, de ha jobban belegondoltam más nem lehet ilyen ördögi (még Dani sem) mint ő. Pökkhendin bólintott. Hát ezt nem hiszem el! Kínomban lesütöttem a szemem, és mentem volna tovább, de megállított..
-Ugye nem fogsz megint rászállni a pasimra?-kérdezte szúrós tekintettel rám nézve.
-Mármint kire is?-kérdeztem és kivettem a karjaimat a kezeiből.

-Danira, te hülye.-mondta lenézően.
-Ja, hogy megint itt tartunk..-jegyeztem meg magamnak, de meghallotta. Csak nézett rám, mint borjú az újkapura (hehe, ez most nem tudom honnan jött:D) és flegmán egy kis idő múlva így válaszolt:
-Idefigyelj. Ha megint rámászol, akkor én...megtéplek!-mondta ki a RETTENETES szót, amitől már 'megijedtem'.
-Oké.-mondtam röhögve, és sietősen visszamentem a kémialaborba. Amikor benyitottam megint senki nem volt bent a teremben...már megint hol vannak a többiek???-Hol vannak a többiek?-kérdeztem visszanézve Dórira.
-Ja, nem mondtam?-tetette magát lenézően.-Mindenki visszament a terembe, mert Liliom tancsi szerint, veszélyes lenne a te kis löttyöd után bemennünk.
-Jaj, nehogy már engem okoljál!-mondta és elindultam a folyosón, de NEM felé, mert már nagyon nem érdekelt a pampogása...
Amikor bementem a terembe, mindenki egy pillanatra rám nézett, majd...tapsolni kezdtek. Értetlenül néztem körbe, hiszen nem is csináltam semmit!
-Mi ez az egész? Nincs is szülinapom!-kérdeztem Dinától, aki vázolta a helyzetet:
-Mindenki megköszöni neked, hogy elmaradt a kémia. Kösziii tényleg!-ölelt meg.
-Ja, hát nincs mit..azt igazából nem is...-magyarázkodtam, de félbe szakított Klári:
-Amúgy, sikerült lejönnie annak az izének?
-Szerinted?-kérdeztem röhögve.-Vagy 10 percig mostam le, de csak leesett.
-Miért nem hoztad el? bevihetted volna művészet órára!-mondta, és nekem felcsillant a szemem. Klári láthatta rajtam, hogy valami van velem, ezért elkezdett rázni. Ez volt az utolsó emlékem, mert hirtelen a földet éreztem a testem alatt...